Ahogy mondta:

"Mesekönyvön dolgozom most. Előző két kötetem elbeszéléseiben és kisregényeiben kidolgoztam a szakrális fantasy és beavatási fikció formanyelvét, abszurdban és groteszkben elmentem a falig. Most nem sokkolni és kizökkenteni szeretném olvasóm, hanem gondolatban a térdemre ültetni, és mesélni neki. Úgy mesélni, ahogy nekem is meséltek régen példaképeim és mestereim: Lázár Ervin, Tolkien, Lewis Carroll, Milne, és a régi, magyar paraszti világ névtelen mesemondói. Az abszurd humor, a vicces, (ál)tudományos látásmód, és a misztika természetesen a meséimben is jelen lesz, ez a védjegyem, a részem. És ezúttal mindegyik történet jó véget fog érni."

Az ormánsági (dél-baranyai) kis település, ahol valaha Kodolányi János is élt, ideális terep az elmélyült munkára, még nyáron is, amikor a természet, a közeli Dráva csábító lehetőségeket kínál kirándulásokra.

Horváth István polgármester, mint az eddigi, Vajszlóra érkező szerzők esetében mindig, személyesen felügyeli, hogy Juhász Kristóf semmiben ne szenvedjen hiányt, és ő is a rezidencia jó hírét vigye majd tovább.