„Augusztus 28-án, eddigi hatvanhárom évnyi élethosszam során először vettem részt református istentiszteleten. Amióta Visky András barátságát magaménak tudhatom, azóta vártam kíváncsian erre az élményre. Ám az életem változásai úgy sorjáztak, hogy viszonylag hosszú hitélet után az érdeklődésem a vallás gyakorlására a minimumra csökkent. Világnézeti változás miatt hagytam el a katolikus anyaszentegyházamat. Döntésemről értesítettem püspökömet, aki válaszra sem méltatott. Rövid iszlám kitérő és – Pavel Florenszkij műveinek olvasására kialakult – ortodox keresztény érdeklődés után a transzcendens materialisták között találtam magam. Azaz olyan anyagelvűeknél, akik nem utasítják el a hitéletet. Elfogadtam a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség hívó szavát. Ilyen előzmények után vettem részt Vajszlón úrnapi igehirdetésen. Egyszerű volt, méltó és szép. A vajszlói református templom világhírű és lélegzetelállító. Most láttam először református énekeskönyvet. A kottakép faktúrájára is ez a két jelző a legmegfelelőbb: egyszerű és kiegyensúlyozott, tehát szép. A tiszteletes szavai kedvesek, emberiek és mélyek. A gyülekezet odaadó és lelkes. Rájöttem, hogy énnekem teljesen mindegy, milyenformán nevezem meg a szellem megszemélyesítését. Az összetartó közösséggel való rezonálás adja az életerő nagy részét.”