OKTÓBER 3., HÉTFŐ
ELSŐ KÉPKOCKA: PUHA FÉNY. egy ház kéménye a délelőtti, langyleheletű fényben. A buszmegálló padjáról fényképezhető távolságban. Fókusztávolság 200mm
MÁSODIK KÉP: panoráma az ERŐMŰ és a híd közötti terület épülő toronyházaival, az erőmű magas kéményeivel, a felhő-tompította Nappal, belógó faágak, a túloldalon a Duna-part; az úton folyamatosan zúgó autózaj megakadályozza, hogy a gondolataim a látható képiségen túlra terjedjenek.
HARMADIK KÉP: KILÁTÁS A DOLGOZÓSZOBÁMBÓL – hogy stílusos legyek, Joseph Nicéphore Niépce képe (1826-ból, a világ első fényképe) után szabadon. Ideiglenesen elfoglalom a Zsolnay Gyár igazgatói irodáját... Pontosabban az abból kialakított királyi apartmant. A gyár volt irodaépületeiből kialakított apartmanház emeletén, a kávéház felett lakom holnapig, amikor majd megkapom a vendéglakás kulcsát. Dolgozószobámból a Negyed legszebb tornyára látok.
NEGYEDIK KÉP: A Zsolnay Negyed LEDINA KAPUnál
OKTÓBER 4., KEDD
ÖTÖDIK KÉP: a VENDÉGLAKÁS bejárata
Átköltöztem végleges lakhelyemre, a hatos számú appartmanba. A téglalap két hosszabb oldalán eredetileg öt-öt széles ablaknyílás, a hálórész mellett és a bejáratnál egy-egy vakablak. A fal meglehetősen vastag, vagy nyolcvan centi, így a belső párkány tágassága kellemes érzéssel tölt el, mintha egy erődítményben laknék. Az épület belső oldalára eső ablakok egy belső udvarra néznek, és mindkét oldalon szobrok, bokrok, ösvények, kis park. Időnként felfigyelek valamire, ami elsuhan az ablak előtt. A harmadik-negyedik után észreveszem, hogy egy fénynyaláb fut végig a szemközti falon, a kinyitódó ablakok által visszavert napfény dőlt négyszögei, felvillanó- eltűnő fény-romboidok.
HATODIK KÉP: A PIROGRÁNIT UDVAR- a Zsolnay Negyednek az Egyetemi Negyed felé eső, nagy, külső sugárút melletti sarkában, a millónyi téglából épült gyárépületek és a nagy kémény által behatárolt terület, ahol jó időben szabadtéri fesztiválokat is rendeznek. Sajnos, ősszel már ebben nem lesz szerencsém, de az udvarról nyíló E78-as koncertteremben egy-két nap múlva majd egy kiváló Zóra-koncertet láthatok-hallhatok.
HETEDIK KÉP: BEJÁRAT a Pirogránit-udvarba, kéményekkel
NYOLCADIK KÉP: A ZSOLNAY NEGYED egyik átjárója a múzeumoknak otthont adó épületeken keresztül, a lépcsőt kétoldalt egy-egy szfinx - sasfejű, szárnyas oroszlány - őrzi. Délután megnézem a család- és gyártörténeti kiállítást. Előtte séta a Negyedben, sok fotó az épületek geometriájáról, zeg-zugos terek, sétányok, az épületek között titokzatos folyosók, árkádok, átjárók, lépcsőfeljárók, pihenők.
A tereken, a házak előtti kertekben kőedényekben muskátli, porcelántárgyak, homokkőszobrok. Egy kis tér közepén porcelánszökőkút, a másik téren a régi jégverem, mecsettel. Az idő kifogástalan, huszonegynéhány fok, indián nyár.
OKTÓBER 5., SZERDA
KILENCEDIK -TIZENKETTEDIK KÉP: MŰVÉSZI DÍSZTÁRGYAK, EOZIN
Ma a gyár aranykorát bemutató Gyugyi-gyűjteményt nézem meg. Az emeleten a historizmus, a földszinten a szecesszió műtárgyai a századfordulóról. Színek, formák, mind egy-egy tökéletes mű. Száz-százötven év után, több tulajdonost maguk mögött hagyva tértek haza a világ különböző pontjáról, abba a Sikorski-házba, ahol legtöbbjüket megalkották a tizenkilencedik században – a férj, Sikorski Tádé volt a formatervező, a feleség, Zsolnay Júlia a képfestő. Elgondolkodtató. Társadalmi-politikai rendszereket, háborúkat, nagy távolságokra történő szállításokat, őket birtokló tulajdonosokat éltek túl, és most itt vannak előttem, akár meg is érintheném a fényes felületüket.
Hány gondolkodó ember állt meg előttük egy-egy pillanatra, és csodálta meg a szépségüket az elmúlt száz-százötven évben…?
TIZENHARMADIK KÉP: A SZECESSZIÓs stílusban megálmodott és megalkotott vázák a Gyugyi-gyűjteményből.
TIZENNEGYEDIK, TIZENÖTÖDIK, TIZENHATODIK KÉP:
ÚRI FRIDERIKA: VERSILLUSZTRÁCIÓK
Az E78-as concert-terem előterében, a Kemence Galéria melletti falakon a helyi képzőművészhallgatók kiállított művei. Versek a falakon és mellettük az általuk inspirált mű - versillusztráció. Weöres Sándor, József Attila. A telefonommal lefotózom, később majd elolvasom, itt most elég kevés a fény, a koncert után, mondhatni, csak hangulat-, pontosabban vészvilágítás van. Weöres versét az imént, két nappal később olvasom el, fenomenális. A két nem.
Este koncert, Zóra-Mámor. Fiatal előadóművésznő. Sokat beszél a dalok között, improvizál, közvetlen. Szeretnivalóan spontán. Az előadói szerepe és a közvetlen beszéd közötti határt bontogatja le összekötő szövegeivel. Zenéje és éneke szenvedélyes, drámai, megragadóan szép.
A koncert után, kint a pultnál megjutalmazom magam egy unicummal. Ellazít, szétárad.
OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK
TIZENHETEDIK KÉP: RÓZSAILLAT 1900-ból, (tervező: Apáti Abt Sándor)
Délelőtt és délután sokat írok. Közben kimegyek sétálni. A koraesti napfény arany órájába észreveszem, hogy az egyik ablakomból néhány szoborra lágy fények esnek, az egyik nőalak nekem háttal helyezkedik el, félig oldalra döntött fejjel, egy parasztlány, kezében három tölgyfalevél, és egy másik, férfit ábrázoló szobor oldalnézetből látszik, a kezében, kissé maga mögött, oldalt, egy nagyobb méretű fogaskerék, a másik kezében kétvájatú csiga hosszú tengelyen, a gyár munkása, mégis inkább egy reneszánsz diák érzetét kelti ruhája, testtartása és a haja is – az arca olyan átszellemült, mintha a fogaskerék egy lant, a tengely pedig egy olajág lenne a Parnasszusról…
A nyitott ablakból fotózom, kísérletezem a különböző kompozíciókkal, expozíciós beállításokkal. Az egyik fotó könyvborító, plakát is lehet, ha mellé helyezek egy szöveget, verset. Az alak balra néz a kép jobb harmadából, akár az odaírandó szöveg felé is vezetheti a majdani olvasó tekintetét. Ráközelítek, távolodom a szobroktól a teleobjektív lencséivel. Kezemet letámasztom a széles ablakpárkányra, oldalt az ablakkerethez fogom, és máris kevésbé remeg a kezemben a nehéz lencserendszer. Kattintok.
Fotós játékom után néhány telefont kell intéznem, később pedig K.-hoz vagyok hivatalos, vacsorameghívásra, valahová a skót kocsma közelébe.
TIZENNYOLCADIK - HUSZONEGYEDIK KÉP: ÚJRA - KILÁTÁS A DOLGOZÓSZOBÁMBÓL - fotók az ablakomból
Kertemben vadgesztenye fényei, mint vörös ékkövek.
Ép koraősz-szín, zsenge vitorlás lepkezsarátnokok
(Bolemant László: Falevelek)
OKTÓBER 7., PÉNTEK
Gyönyörű idő van, meleg sugaru, gyengéd, ugyanakkor energiával feltöltő ősz. Úgy döntöttem, elsétálok a Kodály Központhoz, viszem a fotógépet, bűn ilyenkor bent lenni. Majd írok később, estefelé, amikor már bent jobb lenni az íróasztal mellett a lámafénynél, mint kívül, a hirtelen lehűlt levegőjű, sötét házak között.
Ahogy gondoltam, egész délutánom a felfedező sétával telt.
HUSZONKETTEDIK KÉPKKOCKA: PIROGRÁNIT UDVAR.
Az Egyetemi Negyed Zsolnay Negyed felőli végétől a Rákóczi út mellett egészen a Janus Pannonius Egyetem Jogi és Közgazdasági Karáig összefüggő, parkosított környezetben haladtam, egészen a központi nagyáruházig, majd onnan visszakanyarodva a Zsinagógánál betértem a Lyceum utcába és a girbe-gurba mellékutcákon visszakeveredtem a Király utcába, ahonnan már ismerős a járás.
Útközben sikerült néhány izgalmas részletet felfedezni a régi házak, kapuk, levélnyílások formájában, melyek a nem olyan távoli múltra - néhány évtizeddel ezelőttre, vagy a még korábbi történelmi időkre, évszázadokra mutatnak vissza. Ezek különbözőek, némelyek bizonyos tekintetben hasonlítanak a selmeci “alteregó”-ikhoz. Az én emlékeim is együtt őrzik a diákéveim alatt volt városképben a socialista dizájn és a középkori formák akkori egyvelegét, mintegy az akkori realitás eklektikus elegyét. Néhány ilyen jellegű hangulatképet gyűjtöttem mai fotótúrámon.
HUSZONHARMADIK – HUSZONNYOLCADIK KÉPKKOCKA: PIROGRÁNIT UDVAR
OKTÓBER 8., SZOMBAT
HUSZONKILENCEDIK ÉS HARMINCADIK KÉPKOCKA: BAZILIKA, ÓKERESZTÉNY MAUZÓLEUM
A hétvégén a kötelező látványosságok következnek, nejem és fiam meglátogat, előre lefoglaltam a helyet az idegenvezetésre az ókeresztény sírok megtekintéséhez, majd utána jön a Bazilika. Sophianae harmadik-negyedik évszázadi síremlékei izgalmasak, egy városnyi terület, ahol ebben az időben temetkeztek. Elgondolkodtató, hogy Pannónia is a Római Birodalom örököse. Én a Duna mellől néhány kilométerre nöttem fel, most belegondoltam, talán még én is elmondhatom magamról, hogy a Római Birodalom volt területéről származom. Nem mintha ez újdonság lenne, de így még nem közelítettem meg ezt a tényt – ez egy szellemes adalék lehet az identitásom színpalettájához.
Egy hazában lenni Pompejijel, Alexandriával, Jeruzsálemmel. Felemelő érzés.
HARMINCEGYEDIK – HARMINCHARMADIK KÉPKOCKA: AJTÓK A BAZILIKÁBA
HARMINCNEGYEDIK ÉS HARMINCÖTÖDIK KÉPKOCKA: BAZILIKA; SZAKÁLLAS FÉRFIALAK FESTMÉNYEN ÉS ZSOLNAY-TÁLON
HARMINCHATODIK KÉPKOCKA: LOVASI-KONCERT szombat este
HARMINCHETEDIK KÉPKOCKA: KODÁLY-KÖZPONT
OKTÓBER 9., VASÁRNAP
Készülődés a gimnázium rendhagyó irodalom órájára.
Feszült vagyok, nem könnyű odaállni egy gimnáziumi osztály elé, főként, ha még kiegészül a társaság egy-két irodalmi szakkörössel egy kiváló gimnáziumban, a pécsi Ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumban.
Mivel két gimnazista gyermekem van, van elképzelésem arról, milyen kritikus szemmel nézik az ilyenfajta alkalmi előadót, mint amilyen én vagyok. Persze, lehet, hogy túlzok.
Összeállítottam egy forgatókönyvet, verseket jelöltem meg, amelyeket majd felolvasok, túl sok is lett, no ennek csak a töredékére lesz idő.
HARMINCNYOLCADIK KÉPKOCKA: GIMNÁZIUM
Mindenesetre elképzelem az összekötő szövegemet, mondom magamban, belebotlok egy-két tisztázandó kérdésbe, hogy is van ez pontosan… Utánanézek még néhány irodalomtörténeti ténynek, amit tudni vélek, kiderül, hogy csak homályos emlékezetemben él, jobb, ha helyre teszek bizonyos adatokat, háttérinformációt.
OKTÓBER 10., HÉTFŐ
A vasárnap délutáni-esti készülésbe mindent beleadtam. Utoljára február végén volt egy bemutató estem, ahol egy jól ismert színész olvasta fel, adta elő a verseimet, ezzel magasba emelve az opusaimat. A belvárosi kultúrközpontban minden technikai feltétel adva volt, külön asztal mindhármunknak mikrofonokkal, világítással, erősítéssel, tágas, kellemes környezetben. A bemutatóimat mindig nagyon intenzíven élem meg, feszülten, elégedetlenül a tudásommal, tehetetlenül, hogy az eseményig ezen már nem is tudok változtatni…könyörtelenül telik az idő, közeledik a nap, az óra és már az enyém is a szó és félek, hogy nem fog semmi az eszembe jutni, pedig lenne mondanivalóm, ha nyugott környezetben, ellazulva kellene beszélgetni…ilyenkor talán meg tudnám mutatni a kreativitásomat ugyanúgy, mint a művészetek iránti tiszteletemet. Aztán elindul a beszélgetés, pörögnek a percek, szó szót, azaz vers verset követ.
Mai bemutatkozásom, előadásom is hasonló volt. Egy gimnáziumi osztálynak meséltem a műszaki pályám alakította irodalmi pályámról, versírásról, verstémákról, inspirációról, reflexiókról, fotós látásról, szemlélődésről, kiutakról, jelenlétről.
Remélem, sikerült érthetően szólni hozzájuk, és hasznos volt nekik az eltöltött idő. A (cseh)szlovákiai irodalmi élet intézményrendszerének egy rövid történetét és a kisebbség-többség viszonylataiban a történelszemlélet némely jellemzőjét is érintettem, bízom benne, hogy ezt is sikerült érthetően átadnom. Mindemellett sok személyes történet a versszületés és a mérnöki tevékenység közötti kapcsolat idegpályáiról, lélektani mozzanatairól.
HARMINCKILENCEDIK KÉPKOCKA: a BARBAKÁN
OKTÓBER 11., KEDD
NEGYVENEDIK KÉPKOCKA: TERASZ a Zsolnay Negyedben
Ma délelőtt írtam, majd egyszercsak csörög a telefonom. A helyi regionális napilaptól jelentkezett be R., hogy interjút szeretne velem készíteni. Holnap jó lesz, addig van időm átgondolni, mit mondok majd. Aztán majd alakul.
Ebédelni a szokásos helyre, a hídon túli bisztróba megyek. A személyzet már ismer, nagyon kedvesek, mosolyognak, jólesik, hogy látom a szemükben, hogy felismertek, nem csoda, hiszen minden nap becsületesen megveszem a menük egyikét, újabban kávézom is itt. Olasz kávét főznek, amúgy olaszosan - olyan erős, hogy a homlokomon kicsap a szívdobogásom okozta hullám. Másodszor már óvatosabb vagyok, nem presszót kérek, csak egy hosszú kávét. A hatás ugyanaz, meg sem iszom, kérek poharat és átöntöm, hogy magammal vihessem, hogy majd később megigyam. Nagyon intenzív, aromás, kitűnő kávé, de jobb mértékkel kortyolgatni. Most, harmadjára már elvitelre kérem, kérdezik mennyire legyen hosszú, mondom, lehet még egy picivel több vízzel, mert nagyon intenzív, és meg is dícsérem, nehogy félreértsenek, hogy talán nem ízletes.
NEGYVENEGYEDIK KÉPKOCKA: a RÁCSOS HÍD
Összeszedem a dolgaimat és megyek is vissza a rácsos hídon, a fejem felett az ég színe, előttem, a rács túlsó végén az őszi falevelek sárga-vörös lombja, mint egy impresszionista festmény világít. Kimegyek a park egyik padjára olvasni, folytatom a selmecen játszódó regényt, kitűnő olvasmány, látom magam körül a várost, a festőműhelyt, a konyhát, az éjszakai vonatállomást.
A szemközti tetőn, amely a múzeum felett van és játszótérrel van beépítve, képzőművész palánták, szinte mind lány, a helyi Egyetem Művészeti Karáról szabadtéri grafikai feladatot végeznek, a szemközti épületet kell krétával, szénnel (¿) megrajzolniuk. Dolgoznak egy jó órát, a tanár körbe jár és konzultál velük, majd látom, hogy összepakolnak és némelyikük a padom, azaz én előttem sétálnak vissza az osztályterembe az elkészült művekkel. Egy lány, aki odafelé menet azt mondta, hogy most nem sok kedve van ehhez az egészhez, hóna alatt egy kiváló művet cipel. Átfut az agyamon, hogy megkérem, hogy fotózhassam le a naplómba, de aztán valami visszatart. Nem akarom megzavarni a nyugalmukat, hiszen oktatás van, gondolom, én sem örülnék a helyében ilyen kérésnek, főleg, ha a mű még nincsen készen. Ez érthető is, de azért sajnálom, hogy nem szántam rá magam és megtorpantam.
OKTÓBER 12., SZERDA
Fogynak a napjaim, mondhatni vészesen fogy a két hét, pánikolni kezdek -titokban. Igyekszem a pozitív oldalát nézni, t.i. hogy van még 4 egész napom, a maival együtt, hiszen csak vasárnap utazom majd haza.
Ma interjú kettőkor, eldöntöttem, hogy kipróbálom a pécsi elektromos közösségi biciklit, a Pécsikét. Regisztráció, jegyvétel, pin-kód, minden rendben, indulhatok, még az interjú előtt odaérek az áruházba. Persze a stand hibát jelez, felhívom az információt, kedvesen megköszönik, hogy szóltam, de ki tudja, mikor javítják meg, most nem tudom kivenni a biciklit. No mindegy, elindulok gyalog, majd csak odaérek, az interjút még így is elérem, majd megyek az áruházba később. Feltűnően gyorsan odaérek a következő biciklis standhoz, a szervizes éppen ott van, segít, válaszol a kérdéseimre, kedves, és már a biciklin is vagyok, tovább megyek egy állomással, onnan közelebb van a Pécsi Nemzeti Színház, ott találkozom R.-rel.
Az interjú rendben folyik, beültünk a színház elé a teraszra egy kávéra, a riporter felkészült, kedves, jegyzetel és felvételt készít. A végére kicsit fázni kezdünk, megbeszéljük hogyan tovább, majd elküldi és elolvasom, mielőtt kimegy a nyomdába.
NEGYVENKETTEDIK KÉPKOCKA: a színház előtti SZÖKŐKÚT szobra
Beugrom az áruházba, utána rohanás a Zsolnayba, a városi tévé interjúra. Ez egy ilyen nap, médiasztár lettem.
Mielőtt belépek a szállásomra, leülök az épület előtti padra kicsit sütkérezni és olvasni. Közben hallgatom a kiszűrődő zenét, a szomszédban, a Zeneművészeti Intézetben próba zajlik. Élvezem a helyzetet, igazán inspiráló innen hallgatni a komolyzenét és pihenni.
NEGYVENHARMADIK, NEGYVENNEGYEDIK KÉPKOCKA: a Liszt Ferenc ZENEMŰVÉSZETI INTÉZET domborművei; a SIKORSKI-HÁZ
OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK
Ma délelőtt bevásárolni megyek a Pécsikével, a város szélére. Szerencsére könnyen megtalálom az üzletet, és főleg gyorsan visszaérek. Útközben elhaladok a Zsolnay Mauzóleum előtt, a korábbi napokon körbejárt épület impozáns lépcsőfeljáratának bejárati, utca felőli oldala valóban nagyvonalú és tiszteletet parancsoló.
Később fotózom a Sikorski-ház körül és a Pirogránit Udvarban, majd dolgozom az esszémen.
Este Mozart- és Beetowen-zongoraverseny, kiváló fiatal virtuózzal, K. és E. társaságában.
NEGYVENÖTÖDIK KÉP - KOLLÁZS: DÍSZÍTŐ ELEMEK a Sikorski-házon és környékén
OKTÓBER 14., PÉNTEK
A Pécsikével bejárom a fél várost, első körben végig a Káptalan utcán, majd a Barbakán melletti tárolóban leparkolok vele, onnan gyalog veszem be a Múzeum Negyedet. Csontváry Kosztka Tivadar Múzeum – a képek lenyűgöznek, a tiszta fények, világos házfalak, hajnali derengés, valószerűtlen égi fényjátékok, éjszakai városi kikötőből induló halászcsónakok érzékelhető hűvös padjai. Castellamare tengerpartján a fiatal gyárépületek sejtett falain még elmerengek, de vár a Baalbek óriásvászna, egy helyiségben harmadmagával, a Magas Tátra Nagy Tarpataki völgyével és a Mária kútja Názárethben.
NEGYVENHATODIK, -HETEDIK KÉP: Éjszakai halászat CASTELLAMARE di Stabiában; BAALBEK, MAGAS TÁTRA ÉS NÁZÁRETH
Csontváry képei után kutatva az interneten megtalálom Selmecbánya látképét is.
NEGYVENNYOLCADIK KÉPKOCKA: VASARELLY
A geometria varázsa már gimnazista koromban elkápráztatott, Vasarelly ugyanúgy, mint később Escher, új térbeli dimenziókat nyitott meg számomra.
NEGYVENKILENCEDIK KÉP - KOLLÁZS: egy REJTETT KASTÉLY-UDVAR és a DZSÁMI
OKTÓBER 15., SZOMBAT
A Tettye meghódítása Pécsikével, közben felfedeztem egy érdekes kilátót-kilátást a várfal mellől a Bazilika négy tornyára. Itt muszáj volt megállni, felállítani a fotósállványt és különböző kompozíciókkal kísérletezni.
Ezután tekerés fel a Tettyére, közben néhány fotó Bauhaus-t idéző éületekről, majd séta néhány lépcsőfok erejéig a hegyre, majd tovább a Havi-hegyen a templomhoz, onnan egyenesen a Zsolnay Negyedbe sok-sok lejtős utcán. Egy kis kitérőt teszek az egyik benzinkútra, hogy megvegyem a napilapot, amelyben a velem készült riport olvasható. Sikerült, a benzinkutas azzal jött be, hogy az utolsó darab van már csak. Igen, ezt az én példányom.
ÖTVENEDIK KÉP - KOLLÁZS: BAUHAUS-jellegű épületek
a délutáni vonattal hazautazom.
KÖSZÖNÖM, PÉCS
ÖTVENEGYEDIK KÉP - KOLLÁZS: GYÁR - ALKOTÓHÁZ
