02. 14.

A téma (Linder Béla élete és működése) eddigi forrásainak rendszerezése, és az itt kutatni kívánt terület felvázolása, a mű előhangjának megfogalmazásával együtt.

A város szépsége a kutatáshoz, a Zsolnay Negyed által kínált inspiratív környezet pedig az alkotáshoz eléggé nem becsülhető segítségemre van. Szép környezetben jobban megy a gondolkodás és az alkotás is – ez számomra különösen igaz.

02. 15.

A források kutatása a Baranya Megyei Levéltár Rét utcai részlegében. Linder Béla polgármesteri utalványainak átnézése: polgármesterként mire tartotta szükségesnek a pénz kiadását, illetve milyen módon működött együtt a szerb parancsnoksággal.

A levéltártól az étkezőhelyekig mindenhol igényes és segítőkész hozzáállást tapasztalok; ugyanazt az igényességet látom viszont az egyes emberekben, ami Pécs városának kinézetét és társadalmát is jellemzi.

02. 16.

Ma igyekeztem utánajárni a pletykának, hogy Linder itt Pécsett kapcsolatba került Horvát-Sanovics Sándorral, Tisza István egyik gyilkosával. Az illető a nevét többféle változatban is használta, ezért a mutatókönyvben nem volt könnyű a nyomára lelni.

Ennek ellenére sikerült két, vele kapcsolatos bejegyzést is megtalálnom: először Horváth Sanovics Tivadar néven a kihallgatásáról (nem derül ki, milyen ügyben), néhány lappal később Horvácsanovics Tivadar néven említve a gyógykezeléséről és elszállításáról van egy bejegyzés.

Sajnos, a levéltárban már egyik bejegyzéshez tartozó iratanyagot sem találni: mindkettőt leselejtezték.

02. 17.

Az irattárban megkaptam a szerb megszállás alatt keletkezett dokumentumokat. A mai napon csak az első doboz átnézésére volt időm. Érdekes, hogy csupa gazdasági vonatkozású iratot őriztek meg, érdemi rendelkezést (elsősorban politikai vonatkozásút) nem találtam.

Tanulságos azonban, hogy a szerb parancsnokság, akik nyilván végleges berendezkedésben reménykedtek, milyen szisztematikus szorgalommal törekedett a magyar impérium helyébe lépni.

Alkotóként különösen szíven üt a tény, hogy ez a város is majdnem veszett. Hiszen én is egy kettészakított városból – Komáromból – származom, ahol az ember szó szerint szinte minden órában Trianon abszurditásába ütközik, még ma, száz évvel a „békeszerződés” után is.

02. 18.

Ma az eddig lemásolt dokumentumok feldolgozása zajlik: ha csekély mennyiségben is, de már van rendszerezhető anyagom, amit remélhetőleg fel tudok használni a könyvhöz.

Másrészt a negatív információ is információ; sok mindent elmond egy témáról, hogy mennyire igyekeztek megőrizni vagy megsemmisíteni a rá vonatkozó iratokat.

02.19 - 02. 20.

Az eddig összegyűjtött anyag rendszerezését és kijegyzetelését végeztem, és sikerrel a végére is értem.

02.21.

A levéltárban ismét megkaptam a szerb megszállás alatt keletkezett, külön tárolt iratokat. Ez alkalommal a katonaság leszerelésének és a nemzetőrség megalakításának dokumentumait tanulmányoztam.

02. 22.

Folyamatosan átnézhettem a levéltári anyagot: ez alkalommal azokon a dokumentumokon volt a hangsúly, amelyekből az I. világháború végén a bolsevik propaganda ellen fellépő hatóságaink munkájából alkothattam képet. Adalék-anyagnak nagyon fontos, lényeges időszak ez, hiszen az összeomlást közvetlenül megelőző hónapokról, sőt hetekről van szó.

02.23.

Ma rövid utazást tettem Linder Béla szülőfalujába, a közeli Majsra. Érdekes és tanulságos, hogy mennyire keveset tudnak róla még rokonsága körében is, pedig mai napig élnek ott rokonai. Lefényképeztem valószínű szülőházát, és ígéretet kaptam születésének a katolikus egyházi anyakönyvbe való bejegyzésének elküldésére, illetve rokonságától arra, hogy utánajárnak a családi iratoknak.

Igaz, ő maga keveset élt ott, mégis meglepett, hogy összességében nagyon keveset tudnak róla, bár a polgármester asszony segítségéért nagyon hálás vagyok.

02. 24.

A levéltári munkám lassan befejeződik, legalábbis jelenleg több vonatkozó anyagot már nem találok.

A források ismét háttéranyagként tudnak szolgálni; pl. hogy a szerb katonai hatóságok adtak engedélyt a magyar állampolgároknak a demarkációs vonal átlépésére, és eljárásuk sok esetben visszaélésekre adott lehetőséget. A polgármesteri hivatalokba több panasz is beérkezett, ám reagálásra és intézkedésre nézve nem találtam dokumentumokat.

02. 25.

Ismét az eddig begyűjtött források rendszerezése folyik, igyekszem téma szerint, és időrendi sorrendben átnézni és értékelni a lényegesnek tartott és szkennelt dokumentumokat.

A Majsról kapott újságcikkből egyértelművé vált, hogy Linder Béla szerepének megítélése minden időben és minden magyarországi társadalmi rendszer alatt negatív volt.

Majsról egyébként várok még forrásokat a Linder-család megőrzött iratairól, illetve Linder születésének és keresztelésének másolatát az egyházi anyakönyvből.

02. 26. - 02-27.

Az eddig beszerzett források alapján megkezdtem a könyv megírását, prózai szövegének kidolgozását.

Eddig egy rövid előhang, egy, a szülőfaluja által nyújtott környezet és miliő, valamint a pécsi polgármestersége során fennálló történelmi helyzet (konkrétan: a szerb megszállás) által előállt szituációkra való reagálásai, illetve a hiányzó dokumentumokból leszűrhető következtetések kínálják magukat.

Éppen ezért az első két rész, amibe belefoghatok, időben meglehetősen távol áll egymástól, ám magát a könyvet így el tudtam kezdeni, és két igen fontos részéhez a kezdéshez elegendő forrás-és tényanyag rendelkezésre áll.

Ha az ember olyan életpályára adja magát, amiben az alkotói lét játszik főszerepet, a legnagyobb adomány számára, ha ehhez ideális körülményeket találhat. A Petőfi Irodalmi Ügynökség által kínált lehetőség értéke számomra felbecsülhetetlen. Elsősorban azért, mert saját erőmből semmiképpen nem tudtam volna egy gyönyörű városban, inspiratív környezetben, ideális lakó-és alkotókörülmények között két hetet eltölteni.

A magyar irodalomnak mindig is a mecenatúrával voltak a legnagyobb problémái; nagyon örülök, hogy végre ezt szem előtt tartva beindult ez a PKÜ által vezérelt program, mert biztos vagyok benne, hogy nyomot fog hagyni a későbbi alkotásokon.