Szeptember 1.

Leszálltam a vonatról, kihúztam a csomagomat a pályaudvarról, és visszanéztem az állomásépületre. Elképesztően jó.

A háborúban az állomásokat általában lebombázták, és az 50-es években építettek helyettük újat – a kor eszményei szerint –, de ez mégis más. A szocreál stílus az antik és a klasszicista stílus idézete, viszont ez egy ókori egyiptomi vasútállomás.

A homlokzat hatalmas pilon, a portálban négy magas oszloppal; ezek nem dór, nem jón, nem korinthoszi oszlopok, hanem az archaikus egyiptomi építészet vonalait utánozzák, az oszlopsort záró architráv fölé pedig pazar domborművet álmodott az építész: két sorban vonulnak rajta az alakok, frontális ábrázolásban, ahogy a piramisok sírkamráiban sorakoznak egymás fölött a köveket vonszoló rabszolgák, földet szántó parasztok vagy rítusokat végző papok. Itt két sorban futnak az egyiptomi-kommunista zsánerképek. A felső sor: termelőszövetkezeti földműveslány visz valamit a fején, nyilván tál vagy tálca, tele a szocialista munka gyümölcseivel, előtte termelőszövetkezeti főldművesfiú vállán zsákkal, még előtte másik fiú a hátán puttonnyal, előtte másik leány a fején valami nagy fadarabbal vagy féldisznóval; mind a négy alak hatalmasan lépdel előre, miközben kifelé néznek a képből, úristen, bennünket néznek. A felső sor közepén egy további leány vonszol egy hatalmas tőggyel vagy heresérvvel megvert tehenet vagy bikát, és az az állat is kifelé néz a képből, a fizimiskája pedig a mezopotámiai zikkuratok vagy az asszír teremtésmítoszok mitikus állatisteneit idézi; a felső sor jobboldalán pedig ott áll az egyiptomi, munkásosztály képviselője – vállán kalapáccsal, sugárözönben. Az alsó sor: egy kommunista anyuka teljes erotikus kisugárzásával, széles csípővel és eldönthetetlenül fedett vagy fedetlen mellekkel és nemi szervvel, amint egy megtépázott fába vagy feldarabolt ország vasúthálózatának ágrajzába kapaszkodik, mellette hátracsavart fejű kisgyerek próbálja elérni a fát; középen három leány, egyikük színházi maszkot tart, a másik kettő valami rongyokat lobogtat, mindegy, ők hárman jelenthetik a művészeteket, a sor jobboldalán köpenyes alak tart egy serleg fölé kígyót vagy gilisztát, ez lesz az orvostudomány, a szélen pedig valaki egy dobozt tart, ez nyilván valami műszaki berendezés, talán rádió, mert hullámokat bocsájt ki koncentrikus körökben. És végül az oktatásügy. Ez a legjobb. Tébolyult nőalak rohan a többiek felé a kezéből kipotyogó könyvhalommal.

Ezt az egészet 1958-ban fejezték be, de ezt én nem hiszem el. Ez a homlokzat aktuális.