Napló

Sepsiszentgyörgyi írórezidencia

2022. november 11. péntek

Már kora reggel fent vagyok, a vonat ablakából figyelem a fehér ködben úszó hegyeket, erdőket. Valami ősivel és megrendíthetetlennel találkozom, egy folyton változó állandóval. Bár több mint tíz órája úton vagyok, úgy érzem, még elutazgatnék egy napot így.

Szerencsére mégsem történik meg. Sepsiszentgyörgyön kellemes fogadtatásban, segítőkész emberekben van részem.

A városközpontban elhelyezkedő szállás egy udvarra nyílik. Este egy pohár bor mellett kijövök cigarettázni a gangra, s azon tűnődöm, jó, hogy itt vagyok.

2022. november 12. szombat

Általában reggel tudok leginkább dolgozni, így az egész délelőttöt írásra szánom. Koradélutánra meg is telek, érzem, ideje kilépni a házból. Szerencsére Miklóssi Szabó Istvánnal is ekkora beszélünk találkozót. Egy 14. századi szász templomba indulunk a közelben. Felmegyünk a harangokhoz, szerencsénk van, kongani kezdenek. Fülre tapasztott kézzel bámulom őket.  A templom után még Sugásfürdőt is beiktatjuk a programba. Este fáradtan, de elképesztő élményekkel érek haza.

2022. november 13. vasárnap

Verset írok, és javítgatok a prózában is. A nap egyik felét erre szánom, a másikban felfedezem a várost. Brassó volt tervben, de a masszív köd miatt elnapolódott a látogatás. Itt sokkal sűrűbbnek tűnik a köd, függöny helyett leginkább tejfölre emlékeztet. Maga alá gyűr minden épületet, nem lehet mögé látni.

Rejtőzködik a város.

Sétám közben fokozatosan adják meg magukat az épületek, fák.

2022. november 14. hétfő

Ma Vargha Fruzsina alpolgármesterrel találkozom. Már első nap feltűnt, hogy nagyon kedvesek a vendéglátóim, és bármilyen kérdést illetően számíthatok rájuk. Bóklászunk a városban, programötleteket kapok. Délután újból betűk és szavak és mondatok között. 

2022. november 15. kedd

Délután meglátogat Gere Nóra Éva barátnőm, akit én csak Genovévának nevezek. Prágában lakik, most hazajött Erdélybe egy hónapra. Három éve nem láttuk egymást, így kisebb csodának tűnik, hogy egy időben tartózkodunk egy helyen. Ezt sem mi, hanem a véletlen hozta. Bár köztünk semmi sem változott, időközben felnőttünk.

2022. november 16. szerda

Korareggel írás, majd séta a városban Genovévával.  Ki tudja mennyi időre, újból elbúcsúzunk. Veszek egy rajzfüzetet.

2022. november 17. csütörtök

Egyszerre vagyok két helyen: egyik részem a kanapén hasal a lámpa alatt, másik részem egy még számomra is ismeretlen városban egy ismeretlen tenger után vágyakozik.

2022. november 18. péntek

Vasútnál lakom. Erre sok / vonat jön-megy és el-elnézem, / hogy’ szállnak fényes ablakok / a lengedező szösz-sötétben. / Igy iramlanak örök éjben / kivilágított nappalok / s én állok minden fülke-fényben, / én könyöklök és hallgatok.

2022. november 19. szombat

Kant szerint a fenséges fenyegető, felfoghatatlanul nagy, és felindultságot, félelemmel vegyes csodálatot vált ki.

Wittgenstein azt írja, “kétségtelenül létezik a kimondhatatlan”.

Ezek jutottak eszembe ma Brassó Fekete-templomában, ahol illata volt az időnek; a rozsnyói várban sétálva, amit havas hegycsúcsok vontak körbe; és Branban, az öreg kastély előtt, ahol hosszú perceken keresztül nem tudtam szóhoz jutni.

2022. november 20. vasárnap

Annyira nagy hatással volt rám a tegnap, hogy ma csak képzelt képekhez tudok verseket írni.

2022. november 21. hétfő

Ország Lili festményein keresztül meg tudom ragadni az otthon zajló háborút. Ország Lili festményeit látom a szobám különböző pontjain, az utcán sétálva a levegőből csüngeni, és idegen emberek sárga ablakaiban.

2022. november 22. kedd

Ma délután kirándulás Csíkszeredába, bóklászás a csíksomlyói Mária-forrás és Barátok Fürdője környékén, valamint a csíksomlyói kegytemplom körbesétálása.

2022. november 23. szerda

Elkezdem összeszedni és rendezni az elmúlt két hétben született írástömeget. Átírok, formálok, szépítek, rondítok. Érzelmileg eltávolodom tőle, és ha kell, megölöm bizonyos részeit, hogy meg tudjon születni.

2022. november 24. csütörtök

Ma a helyi rádió Szószövő című műsorában beszélgetek lelkes diákokkal. Olyan jót dumálunk, hogy fel sem tűnik az idő telése. De nem csak ezzel vagyok így. Amikor elindultam, végtelennek tűnt ez a két hét, most szinte hihetetlen, hogy holnap sietve pakolás, indulás, új hely, új emberek.

2022. november 25. péntek 

Utolsó kirándulás a szentgyörgyi vártemplomba. Séta a temetőben, majd indulás Székelyudvarhelyre, ahol csatlakozom a KMI 12 csapatához. Ennyi csend és egyedüllét után furcsa lesz ismerős arcokat látni, de azt hiszem, most ennek van itt az ideje.

Bizonyos helyszínek nem válnak múlttá - jelenidejűek maradnak. Így vagyok, és azt hiszem, leszek Sepsiszentgyörggyel. Megnyugtató, hogy csak egy vonatjegy és tizenvalahány óra. Végülis ez nem a világ.