Pécsről, hirtelen

Székesfehérváron születtem és nőttem fel, és rendkívül elfogult vagyok a szülővárosommal, nehéz is lenne, ha nem így lenne, ha egy középiskolás naponta elsétál  reggelente  iskolába  menet  az államalapító  monumentális katedrálisának romjai mellett. A katedrálist  az államalapító  fiú (István) szerényen  egy völgybe építtette, meghagyva  apjának (Géza) a dicsőséget, aki a Belváros egyetlen komolyabb emelkedőjén  épített sajátot egy nemzedékkel korábban,  de azért mégiscsak … a völgyben a katedrális  magasabbra sikerült, mint az atyai székesegyház  a hegyen.

Ma már egyik sem áll, a  nagy csak romokban létezik, a kisebb neobarokk átépítésben tűnt el teljesen.

Bezzeg  Pécs.

Régen éreztem (ha egyáltalán), hogy más magyar város építészete  el tudjon varázsolni. A török  jelenlét  a hódoltsági  Magyarországon mindenütt megtette a magáét:  kisöpörte a középkort, szűk  utcácskástul,  városmagostul,  szalmatetejű  házacskákig  mindenütt.  A visszafoglaló  keresztény hadak  (aztán a visszafoglaló  lakosság)  a török  építészettel  tette ugyanezt.

Bezzeg.  Pécs.

Két  (!)  dzsámi, minaret, türbe.

Amúgy meg Kodály Központ ,  három (!)  színház, plusz a Bóbita.

Múzeumok  utcája.  

Király utca (amit  kisfiam a maga  serdületlen helyzetfelismerésével buliutcának hív, ha Pécsre magammal viszem).

Kálváriatemplom, szigorú  fekete kupola, apácai kinézet.

Havas Boldogasszony templom, mellette óriásfeszület  (serdületlenek: ”Az egy leugró ember?”  „Nem, az egy Golgota, csak hát oldalról nézve…”)

Dóm, kánikulában izzó fehér kövek. 

Rettenetes mennyiségű  kávéház és kávéháznak álcázott kocsma.

És hát a Mecsek, a Tettye. A felvezető  szűk sikátorokon csak annyi  járda, amin egy macska elsétálhat, de ember sehogy.

A zebránál fékező  sofőrök.  (Úristen, csak rá ne szokjak gyalogosként, mert hazamegyek Pestre, és meghalok)

És még nem szóltam a nagy attrakcióról: a Zsolnay Negyedről. Nem nagyon tudok hasonlót Európában, néhány  német és osztrák város  futott dicséretes kört  rozsdaövezetek  kulturális célú  életre lehelésével, de ilyen koncentráltan   ezt nem láttam sehol,  hiszen ennek a negyednek  a múzeumi  szelete mellett oktatási funkciója, sőt vendégháza, sportpályája, játszótere, étterme is van.  (Büféje nincs  L. A Bóbita  Bábszínház büféje, sajnos, kevés.)

Pécsen  minden van, csak egy hiányzik: a víz.

Kérem a kedves pécsi városvezetést, szíveskedjenek a Dunát, a Drávát, tőlem akár a Tiszát a városig vezetni. Nagy, széles csatornát képzelek, hajókkal, strandokkal, yachtkikötővel, a parton pálmák nőjenek.

És még egy űrállomás, az is hiányzik, de nagyon.