I.

Nyírségi naplóm kezdetén szeretnék mindenkit megnyugtatni, nem fogom untatni az olvasókat a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyét illető közhelyek felsorolásával, mindazonáltal tudom, hogy egy Nyírségi naplóban a közhelyeket nem lehet megkerülni. Minden közhely, mely a „nép ajkán forog”, tartalmaz némi igazságot, hisz nem véletlenül válik közismertté. De idővel ezeknek a közhelyek érvénytelenné is válhatnak, illetve árnyaltabbá tehetők a tapasztalt utazók és az ott élők segítségével. Ezeket a közhelyeket a legtöbben ismerik: mélyszegénység, munkanélküliség, elmaradottság, sötét Szabolcs, fekete vonatok, tirpákok földje.

II.

Mindenekelőtt a témát kevésbé ismerők kedvéért el kell oszlatnom néhány tévedést. A fekete vonatok kifejezés a Kádár-rendszer idején került a köztudatba, amikor a paraszti léttől megfosztott, munkássá vált rétegek úgynevezett fekete vonatokkal ingáztak Szabolcs–Szatmár és Budapest között, munkalehetőségek után kutatva. A vonatok igénytelenek, koszosak és mocskosak voltak, ezeknek az embereknek viszont nem volt más lehetőségük, mint felülni rá nap mint nap, mert csak így tudtak megélni.

A tirpák kifejezésnek eredetileg semleges jelentéstartalma volt, a török pusztítás után betelepülő evangélikus szlovákokat hívták tirpákoknak. Ez nem jelentett sem jót, sem rosszat. Később tapadt hozzá a pejoratív árnyalat, amivel a szabolcsiak darabosságát, bárdolatlanságát, maradiságát bélyegzik meg. Ez a két közhely mára már sokak számára magyarázatra szorul, ez is jelzi, hogy kezdenek kikopni a magyar köztudatból. Ma már Intercity vonatok közlekednek Budapest és Nyíregyháza között, a járműpark kicserélődött, a tirpákok visszaszerezték öntudatukat, és ma már büszkék evangélikus hitükre és szlovákságukra. A helyiek pedig sokkal udvariasabbak, vendégszeretőbbek, mint másutt.

III.

Mivel két közhelynek ily módon kihúztam a méregfogát, mehetünk tovább. A többi fogalommal nehezebb dolgom van, ezek igazságtartalmának megállapítására az egész napló kevés. De megpróbálom apránként kibontani azt, ami benyomásaim és tapasztalataim nyomán kialakult. Nem lesz könnyű. Az egyértelmű állítások leszögezése könnyű, az árnyalt vélemény megértetése nehéz. Ám remélem, nem lehetetlen…

IV.

Családi kötődéseim miatt én már többször jártam ezen a vidéken, tehát nem ért meglepetésként, amit a megyében láttam. Nyíregyházán csak átutazóban, egy-egy napot töltve tartózkodtam, itt új volt számomra szinte minden. Az utazó nem is várná, de a városlakók alaposan rácáfolnak a tirpák jelző pejoratív jelentésére, és akkor ezt hanyagoljuk is egyszer és mindenkorra. A belváros imponáló, sok szép, felújított műemléképülettel rendelkezik. Az épületek falán sok helyütt található márvány emléktábla. Gyakran megfordult itt Móricz, Krúdy, Bartók, Kodály.

A történelmi városmag leírására nem vesztegetek időt, az útikönyvekben benne van az a számos látnivaló, amire sort lehet keríteni, ha az utazónak van ideje rá. A belvárosi rész nagyon hangulatos, kiválóan alkalmas meghitt sétákra. A vendéglátók hozzáállása várakozáson felüli, nagyon udvariasak a vendégekkel, készségesen, pofavágás nélkül állnak a rendelkezésemre. Ez a kisebb helyekre, például a kis pékségekre is jellemző. Előre köszönnek, amikor bemegy az ember, és el is köszönnek. Egy pékségben kávéztam reggelente, s amikor először jártam ott, csak mormogva, halkan motyogtam egy viszontlátásrát, budapesti tapasztalataimból kiindulva, miszerint jó, ha kapok valamilyen választ. Mire a fiatal lány hangosan rávágta: Legyen Önnek is szép napja!

V.

Goromba kiszolgálással, zsémbes kiszolgálóval nem is találkoztam. Persze, igaz, hogy az elharapódzó tegeződés itt is töretlenül hódít. A tizenévesek, a huszonévesek, a negyvenesek egyaránt sziával köszönnek. Hiába vagyok ötvenes férfi, még ha ez nem is látszik rajtam, sziával köszön a pincér, a boltos, a pultos és az újságárusnő is. Pesten is egyre terjed ez az elszánt demokratizmus, függetlenül az udvariasság mértékétől, de Nyíregyházán még inkább. Jól van, hát fogadjuk a sziát, ha már mindenki ezt várja el tőlünk. Ettől függetlenül gyakran kérdezik meg, minden rendben volt-e az étellel, és ezt az érdeklődést csak a vendéglátásban rutinos görögöktől szoktam meg, útjaim során, akik pedig felkészült vendégvárók. Jó érzés látni, hogy országunk e távoli szegletében is hasonlóan jó mentalitással várják a vendégeket.

VI.

A könyvtár, ahol a szállásom van, jól felszerelt és modern, próbál lépést tartani a korral és a változó ízléssel. Sok számítógép áll rendelkezésére a fiataloknak, a gyerekrészleg tágas és szép, a Képregénytár pedig az új fejlesztések közé tartozik. A Képregénytár igazi kuriózum, rengeteg értékes példány van itt. Az átlagos könyvnél sokkal „súlyosabb” árú kötetek a polcokon sorakoznak, hogy az olvasó igénybe vegye őket. Egy helyi gyűjtőnek köszönhetően tekintélyes az állomány, az ifjú látogatók nagy örömére.

A szobát, ahol megszálltam, szintén nem érheti bírálat, nem is szoba ez, hanem egy teljes lakás, van egy tágas szoba, van konyha és van fürdő. Eredetileg szolgálati lakásnak alakították ki, egy ideje vendégszoba. Kényelmesen elférek benne. Innen indítom kalandozásaimat Szabolcs–Szatmár–Bereg megye vidékei felé. Először is Sóstó környékét veszem górcső alá.

VII.

Nyíregyháza–Sóstó a megyeszékhely üdülőövezete, és mint ilyen, a nyugalom szigete a gyorsuló világban. No, nem mintha Nyíregyháza élete túl gyors lenne pesti szempontból, de persze mindent a maga helyén mérünk. Pestről nézve Nyíregyháza is a nyugalom szigete, de Nyíregyházáról nézve az igazi kikapcsolódás Sóstó és környéke. Egy buszjárattal elérhetjük ezt a szép kis vidéket, ahol igazán sok minden van. Van két tó, az egyik csónakázótó, a másikban fürödni is lehet, a tavak mellett van egy termálfürdő, ahol minden igényt kielégítő kúrában részesülhet az ember. A termálfürdő valóban európai. De még megfejelhető mindez, ha hozzátesszük, hogy mellette található Európa legjobb állatkertje is. Sőt, ez nem is állatkert, hanem – hivatalosan – állatpark, és valóban, a természet változatosságát leginkább itt lehet átélni. A budapesti állatkert is széles panorámát nyújt az élővilág sokszínűségéről, de itt tényleg a teljességre törekednek, ez az ember benyomása. Valóban nagyon sok ritkaságot begyűjtöttek. Csak egy felsorolás, a teljesség igénye nélkül: csipeszhal, dobozhal, tüskéslanguszta, horn foki cápa, csikóhal, tigriscápa, tőfarkú rák, komodói sárkány, zöld patkánysikló, galléros gyík, afrikai csíkos fűegér, ayamcenami feketetyúk, selyemtyúk, nagy hokkó.

VIII.

Az állatkert mellett feltétlenül érdemes felkeresni a Sóstói Múzeumfalut, ahol a tájegység falvainak házait eredeti szépségükben mutatják be. A Nyírség portái között a tirpákok gazdasági egységét is megtalálhatjuk itt, a szatmári, beregi és rétközi porták megismerése mellett. A skanzen közepén egy tipikus faluközpontot varázsolnak elénk, abban a formában, ami valójában a fantázia szüleménye, mégis tartalmazza mindazt, amivel találkozhattunk egy ilyen település központjában. A református templomot harangtoronnyal, a szatócsboltot, a tűzoltószertárat és a nyomdát.

A Sóstófalu közelében, lényegében a melegvízű fürdőhöz és a tavakhoz kapcsolódó mulató és pihenőnegyed része az alpesi szállók stílusát felidéző Svájci-lak, ahol a vidék nagy szülötte, Krúdy is gyakran megszállt, és a róla elnevezett Krúdy Vígadó. A felújított Krúdy Vígadó régi patinájában tündököl – 1911-ben épült eredetileg – és újra zenés mulatóként működik.

IX.

Az, hogy milyen hangulat urakodott itt hajdan, arról a legilletékesebb, Krúdy Gyula sorait érdemes felidézni: „Jó hely volt virrasztáshoz a sóstói fürdő. Itt általában csak a tölgyfák bogarai, a nagybajuszú cincérek mentek aludni, szép muzsikus duhaj világ volt a Sóstón, mert az úriemberek nem spóroltak az erkölccsel. A kis sóstói fürdőben robbant ki minden virtus a magyarból, ami szép megmaradt számára apáiból. Ha nem volt kártya, volt leányszöktetés, vagy velencei éj a tavon.”

Manapság a sóstói fürdő nem is olyan kicsi. Sőt, nagyon is nagy. A termálfürdő számtalan szolgáltatással kedveskedik a látogatóknak, méltán neveztetik élményfürdőnek. A fürdőzés és az úszás szerelmesei itt ugyanúgy megtalálják a számításukat széles körű palettával, mint Hajdúszoboszlón. S miként Szoboszlón, itt is nagyon sokan felkeresik a fürdőt a környező országokból. Gyakran hallani lengyel, szlovák és román szót. A büfék többségében az ételek lengyel és szlovák nyelven is ki vannak írva. Így egyszerűbb…

X.

A Sóstói Múzeumfalu egy tablóján az érdeklődő csodálkozva veheti szemügyre, mennyi felújított kúria és kastély várja a megyében: a vajai Vay-kastély, a tuzséri Lónyay-kúria, a vásárosnaményi Tomcsányi-kastély, a berkeszi Vay-kastély, az anarcsi Czóbel-kúria, a nagyari Luby-kastély, a cégénydánádi Kölcsey-kúria és a kállósemjéni Kállay-kúria. Ide illene a tiszadobi Andrássy-kastély is, de az már rá sem fért a tablóra, erről pedig külön is megemlékezem. A 2000-es években kezdődött az a kastélyfelújítási hullám, melyben újjáépítették ezen kallódó épületek többségét. Bőven van választék, ha az utazó építészeti csemegékre és látványosságokra kíváncsi. Nekem csak néhány rezidenciát sikerült felkeresnem, de egyik sem okozott csalódást. Tömegközledéssel Nyíregyházáról némelyiket bajos megközelíteni, gondos tervezést igényel, de gépkocsival könnyű.

XI.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb szenzációja a tiszadobi Andrássy-kastély felújítása volt. Olyan jól sikerült a restaurálás, hogy a Rubicon A kastély világa számának címlapjára is felkerült. Ide a könyvtár segítsével jutottam el, mivel eléggé a megyehatáron van, az intézmény sofőrje vitt el oda. Valóban az egyik legépebben fennmaradt kastély Magyarország területén, s erre még rásegített az alapos felújítás. Az oka talán az, hogy későn, a kastélyépítések kései szakaszában kezdték el építeni, az 1880-as években. Stílusa későromantikus, a Loire menti kastélyokat idézi. A kivitelezéssel Meinig Antal építészt bízták meg. Remekül sikerült.

Az épület mellett egy szabályos, gyönyörű angolpark örvendezteti meg a látogatókat. Ebben sokáig lehet barangolni. Ha készen lesz a kastély belső berendezése is, ezen a helyen, Tiszadobon akár egy napot is eltölthet az utazó. A restaurátorok és a muzeológusok folyamatosan dolgoznak ezen a programon, az állandó kiállítás várhatóan jövő év nyarán lesz készen. Azaz, a jövő évi szabadságos szezonban már tervbe is veheti az érdeklődő közönség a felkeresését. Az biztos, hogy nem mindennapi élményben részesülnek, ha így döntenek.

XII.

A Kállósemjéni Kállay-kúria, amit szintén sikerült felkeresnem, viszont állandó kiállítással rendelkezik. Kállósemjén menetrend szerinti busszal érhető el 45-50 perc alatt Nyíregyházáról. A kastély egy ősfás területen, egy szép hársfasortól ölelve található.

A kastélyt nemrégiben újították fel, 2015-ben kezdődött a renoválás, erről egy időkapszula is megemlékezik. A kiállítás bemutatja a Kállót és Kállósemjént birtokló Kállay család történetét. Közülük legismertebb Dr. Kállay Miklós, ő Magyarország miniszterelnöke volt 1942-1944 között. A leginkább „hintapolitikájáról” ismert politikus megpróbálta kivezetni hazánkat a náci Németország szövetségéből. Ez nem sikerülhetett neki, de pályája így is tiszteletre méltó. A kiállításon ősei útját is nyomon követhetjük. A leghíresebb Kállayaknak külön szobájuk van, ahol életpályájukat kísérhetjük nyomon. A Máltai Lovagrendhez tartozó Kállayak bemutatása is egy eleme a kiállításnak, valamint az egykori miniszterelnök dolgozószobáját is megtekinthetjük. A garázsban pedig egy 1931-es Ford A-modell vár bennünket, amihez hasonlóban Kállay Miklós is ült.

XIII.

Kállósemjén egyébként háromezer-hétszáz lakosú település, ami egy ideje már nem fogy… Ez meglepő tény annak fényében, hogy a szatmári falvak népessége a statisztikák tanúsága szerint folyamatosan fogy. Ez a Nyíregyházához közelebb eső településekre kevésbé igaz, sőt magára Nyíregyházára sem igaz. Nyíregyháza egy százhúszezres megyeszékhely, ahol ipar, gazdasági és közművelődési lehetőségek egyaránt találhatóak.

Hasonló helyzetben van Kállósemjénhez Máriapócs, ahol a máriapócsi könnyező Madonna csodájára már évszázadok óta zarándokok tömegei kerekednek fel, hogy felkeressék a községet. Ez fellendítette a települést, ami Nyíregyháza mellett a térség egyik turisztikai központjává vált. Csodálatos barokk bazilikát építettek annak emlékére, hogy a Papp István festette ikon három ízben is könnyezni kezdett a hívők szeme láttára. Legutoljára 1905-ben, amikor már csak a másolata volt meg, mivel az eredetit Bécsbe szállították. A fényes bazilika a legendás ikon mellett pompás ikonosztázt is magában foglal, és szép élmény az utazóknak.

XIV.

Nyírbátor városát Magyarország-szerte ismerik filmekből és televízióból, sokan fel is keresik, akik a megyeszékhely felé járnak. Érthető, hisz mindössze negyven kilométerre található Nyíregyházától, a tömegközledés is nagyon jó, óránként megy busz oda-vissza. A városközpont nagyon tetszetős, számos régi épület látható, és a modern létesítmények – a kultúrház és a könyvtár – jól kiegészítik a régieket.

A városmag mellett az igazi látványosság a nyírbátori református templom, aminek érdekes története van. A kenyérmezei csata utáni hálából emeltette Báthori István, aki Mátyás király hűséges híve volt. A kenyérmezei csatát a magyarok megnyerték a török túlerővel szemben, és Báthori így mondott köszönetet az Istennek a csodálatos győzelemért. Nem sokan tudják, hogy eredetileg katolikus templomnak épült, mivel 1479-ben, amikor elkezdték építeni, még nem létezett a református hit. Később a Báthori család áttért a református vallásra, és megváltozott a templom jellege is. Gótikus építészeti stílusa nem változott, de a belső jelképek tartalma jelentősen módosult.

Híres a templom mellett álló harangláb, aminek a tetejére fel is lehet menni, bár sok lépcső vezet fel… Innen lenyűgöző kilátás nyílik Nyírbátorra és környékére. 

XV.

Felkerestem még az egykori Báthori-kastélyt is. Sajnos az egykori kastélynak csak egy szárnya van meg. Ez az ebédlő szárny volt eredetileg, ezt is sokáig magtárnak használták. A kastélyban panoptikum is van – látogatásomkor hétfő volt, így nem láthattam a kiállítást –, de bizonyosan ott állt a többi Báthori között Báthori Erzsébet alakja is, akinek története némi horrorisztikus éllel látta el a történelmi családot. Állítólag szűzlányok vérében fürdött és rituális gyilkosságokat követett el. Egyes történészek azonban váltig állítják, a vádakból semmi sem igaz, egy koncepciós per áldozata lett a nagyasszony. Akár így, akár úgy, még az amerikai filmeseket is megihlette Báthori Erzsébet alakja. A magyarok a szlovákokkal koprodukcióban készítették el saját verziójukat 2008-ban.

XVI.

Naplóm lezárásaképp szeretném kifejezni abbéli véleményemet, reménykedem benne, hogy az olvasókban sikerült a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyét és az itt élőket érő előítéletek egy részét szétoszlatnom. Mindenekelőtt arra biztatnék mindenkit, aki e sorokat olvassa, bátran keresse fel a Nyírséget és Nyíregyházát. Kalandozzon el nyugodtan a környéken, ne elégedjen meg csak a megyeszékhely megismerésével. Higgye el, jól jár, ha időt szán Magyarország egyik méltatlanul elhanyagolt tájegységére, amely, valljuk be, nem túl gyakori úticél a magyar lakosság körében. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, a környező országokban lakó lengyelek, szlovákok és románok már egyre többen fedezik fel ezt a vidéket. Valóban érdemes rá, hogy felfedezzék, sőt, hogy újrafelfedezzék!