1. Hétfő

A reggeli indulás simán ment. 11 kor már a Kispraesházban voltam, Budapesten Balogh Endrénél. Beraktunk a kocsiba 20 könyvet 10 darab Tündérvárost, 10 példányt A Zsolnay-ból. Az Öt toronyból még van nekem néhány példányom. Tartok majd egy előadást a könyvtárban, hátha vesznek páran…

GPS nélkül simán rátaláltam az M3. kivezetőre. Nem rossz egy virtigli Pécsitől. A húsz éves Toyotám száznegyvennel állta a sarat a forgalomban. Kicsivel 3 után leparkoltam a nyíregyházi könyvtár mögött. Nem volt nehéz megtalálni. Jó volt az utasítás Szolnoki Katalintól, aki a könyvtár programszervezési főnöke, hogy a kéttornyú katolikus templomot keressem.

Őt magát, viszont keresni kellett a három szintes épületben. Kisvártatva meglett és nagyon kedvesen fogadott, megmutatta merre van a Görög Katolikus székesegyház, az evangélikusok temploma, a református templom, és a katolikus dóm. Mindezek egy 300 méteres sugarú körben. A lakás a könyvtár épületben van. Sok helyen laktam már, de könyvtárban még soha.

Körbesétáltam a belvárost. Krúdy Gyula szülővárosában alig találtam kocsmát, ahol tiszteletére megihattam volna egy korsó sört. Fagyizó volt kb. 45. A szülőházát viszont megtaláltam. Egy nagy BMW behajtott tükrökkel éppen kifér a régi kapun.

Vacsora. Bolti, dobozos sörrel. A mikró jól működik, de csak langyos víz csordogál a csapból.

Beüzemeltem a laptopomat. Csináltam egy új dokumentumot. Újra átolvastam a jegyzeteimet. Vannak problémák a regény szerkezetével, de biztatóak a kilátások…

11-kor megpróbáltam bekapcsolni a TV-t. Se kép se hang.

2. Kedd

Az otthoni rutin: fél hét előtt kicsivel felébredek. A székesegyház tornyának órája hasonlóan üt, mint az otthoni ingaórám, csak kicsit hangosabban.

A reggeli után nekiülök az első fejezet első mondatainak. Azt hiszem elég baljóslatúak lettek, de a leendő olvasók még nem fogják tudni. A Pullman kocsitól a marhavagonig…

Délig bütykölöm a szöveget. A főhősnő még nem került elő. Az lesz a következő penzum. Szeretném, ha majd hamar megszeretnék Lénárt Franciskát. Ha sikerül, nem lesz nehéz. Bájos, fiatal, okos és művelt tanárnő, aki öt nyelven beszél.
Közben az otthoni ügyek nem hagynak. Jönnek a telefonok, intézkedek, továbbítok, kérek. Ebéd után szieszta, majd elmegyek kávézni, hátha ma találok valami kellemes helyet. Sokkal szebb idő van, beülök egy kerthelyiségbe a „papok padja” mellé. Ha Krúdy itt lenne, biztosan pezsgőznénk, de elment Váradra szerkesztőnek, most meg valószínűleg a Mennyei lapok, ambrózia rovatát szerkeszti, ha van ott ilyesmi. Diáklányok vihognak, nyugdíjasok élvezik a tavaszi napsütést. Remek kávét hoz a tetovált pincér srác. Hirtelen beborul, hűvös lesz, a vidéki idillnek vége, a tér kiürül.

Az ablakommal szemben van a katolikus plébánia bejárata. Hihetetlen forgalom van. Remélem nem mindenki temetést szervez…

Ma átmegyek a székesegyházba, az esti misére. Az internet szerint a plébánost Csordás Gábornak hívják. Ezt azért megnézem!

Most veszem észre, megjavították a tévét. Újabb kütyükkel gazdagodott a szoba. Megkaptam a szerződéseket. Négy, 8 oldalas példány meg valami adópapírok.  Szép nagy paksaméta. Alá kell írnom minden oldalt. Író írjon! 

Felavattam a rezsót. Egész jó ham and eggs lett vacsorára.

Közben úgy döntöttem, ragaszkodom az eredeti történethez, ha van olyan egyáltalán. Csak egy szereplő lesz kitalált. Neve is lett: Tóth Tibor.

3. Szerda

Kilencre megyek át a könyvtárba. Jön a Nyíregyházi TV interjúzni. Szolnoki Katalin körbevezetett a könyvtáron. Szépen felújított, praktikus és ötletes épület. Mindent tud, amit egy modern könyvtárnak tudnia kell. Fogadott az igazgatónő is az irodájában. Látszik rajta, hogy szakember. Pécsről is ismerős problémákat sorol, a kávézás közben: pénzhiány, energiaárak, könyvtárbusz, pályázatok stb. Mondjuk, sokkal csinosabb, mint Miszler Tamás a pécsi igazgató.

A riporter hölgyet Mattyasovszkynak hívják. Kérdeztem rokona-e a Zsolnay-Mattyasovszkyaknak, de nem tudta. Néhány kérdés, hamar kész a riport, de így is 11 van, mire végeztünk.

Írtam Csabai Lászlónak. Pénteken találkozunk. Jó lesz egy idevalósi kollégával összefutni. Máris ajánlott egy vendéglőt, mindenféle finom pacalokkal. Szeretem a könyveit és a szereplőit, a nyíregyházi nyomozót, Szinbádot. A vidék lelke című könyvének szerkezete és rémes történetei is emlékezetesek. Mikor az orosz tank megérkezik a tanyára. Már majdnem megússza a család, de persze nem… Szóval két vidéki író eszmecseréje lesz péntek este, de lehet, hogy Krúdy Gyula is betársul.

Közben eldőlt, hogy két részes lesz a könyv, de ezt itt most nem magyarázom. Nagyjából megvan a tartalomjegyzék, de sok még a tennivaló. 

Holnap elmegyek Nyírbátorba. Móricz Zsigmond szobra itt áll a könyvtár előtt. Mondtam neki, hogy olvastam az Erdély trilógiát. Erre azt válaszolta, hogy nézzem meg a Báthoryak várkastélyát az ecsedi lápon meg Nyírbátorban. Majd elmesélem neki, hogy azt lecsapolták és a sárkányok is elköltöztek. Csak a gótika maradt és a sárkányfogas címerek.

4. Csütörtök

Egész éjjel szakadt az eső. Mennydörgés, villámok, zivatar. Reggel odaültem átolvasni a tegnapi termést és a gépnél ragadtam. Jól haladtam majdnem 11-ig, az első telefonhívásig. Az kizökkentett. Viszont észrevettem, hogy egy galambpár fészket épít az ablakom előtt álló hársfára. Elég szedett-vedett, de már vannak tojások. Eddig be volt húzva a függöny, ám mivel nem süt a nap, elhúztam.

Ebben az esős időben nem autóztam Nyírbátorba. Majd ebéd után megbeszélem Móriczcal.

Délután m,égis elmentem Nyírbátorba. Vésztjósló felhők alatt az üres autópályán. Egyetlen ukrán rendszámú kamiont, buszt, sötétmercit, vagy kocsit nem láttam. Amúgy sem volt forgalom. A Báthoriak várkastélyából, csak a „rendezvényház” maradt meg, mert magtárnak használta a hálás utókor. Gótika és reneszánsz! Lakomázott, követeket fogadott, szerződéseket írt itt Báthory István fejedelem, Martinuzzi Fráter György bíboros, a fényességes porta követe, Bethlen Gábor, Báthori Erzsébet. Mindegy, magtárnak még jó lesz. Egy bőkezű uniós pályázatból csodásan helyreállították. Az erődített földsáncba rejtve a modern gépészetet.

A loggián egy gimnazista szerelmes pár csókolózott, végig, amíg ott voltam. Tinédzserként egy reneszánsz erkélyen szerelmeskedni a Báthoriak mulató házában: nem rossz életkezdés itt a háború szomszédságában, az esőverte, elhagyott tanyák, bezárt csárdák közt, a Nyírség közepén.

A vár mellett áll a gótikus református templom, az elmaradhatatlan zsindelyes harangtoronnyal. Valóban lenyűgöző. Kár, hogy zárva van. A templom mögött valami komposztáló, meg disznóólak. Harminc méterre a fejedelem bronz szobrától. Mondjuk, szobor van ott elég. Láttam egy Liszt büsztöt, egy Kodály egész alakos ülő bronzot: a Mester mintha be lenne rúgva, majdnem leesik a székről. Akad még egy Balassi Bálint, vagy Tinódi Lantos Sebestyén, de azt már nem néztem meg, mert eleredt az eső. Nagyobb Báthori-kultuszra számítottam, ha már a nagyecsedi várból, meg a sárkányokból mára már nem maradt semmi. Még a lápot is lecsapolták… Bizony, Zsiga bá. És a Tündérkert is odavan.

5. Péntek

Egész reggel pécsi ügyek a telefonon. Kilenc körül végre abbamarad. A könyvtár lépcsőjét renoválják a kőművesek, reggel 7 óta. Iszonyú csörömpölés, fúrás, kőfaragás. Cserébe fényes napsütés.

Fél kettőig írok, javítgatom a bővülő szöveget. A gyomorkorgás vet véget az írásnak. Gyömbéres, tejszínes sárgarépa krémleves, paradicsomos csicseriborsóval. Szilvásgombóc. Még otthonról. Lefagyasztva. Közben megint beborult az ég. Egyre sötétebb felhők gyűlnek a tornyok felett.

Most látom és hallom: a dóm tornyaiban két óraszerkezet van. Az egyik üti a negyedet, felet, háromnegyedet, és egészet, a másik torony pedig az órát, 3-kor hármat, 4-kor négyet. Kicsit más hangja van… Na.

Délután ballagási mise volt a dómban. Tele volt a főtér büszke és kiöltözött családokkal. Az idő is kiderült. A tér másik oldalán egy új elektromos csuklós buszt mutattak be a Nyíregyháziaknak. Úgy láttam, tetszik nekik.

Fél hatra mentem a Nyíri fészekbe találkozni Csabai Lacival. Ő itt törzsvendég, nagy tiszteletnek örvend, ha tagadja is. Most értem haza, este 10 van! Csak azért hagytuk abba mert holnap korán mennek Pestre. Öt napja alig beszélek valakivel.

Egy igazi öregpincér került elő, már amikor. Az a „látottőmárelégvendéget”, de a szakma az szakma, „nekapkodjunkkérem”-féle. Lassan, kopaszodva, szemüvegben. Fehér ing, zakó.

– Mithozhatok?

– Milyen pacal van? – kérdeztem, későn kapva észbe. 

– Pacal van kérem. Rendes. 

– Akkor azt kérek. Krumplival és csalamádéval, meg egy korsó Borsodit – korrigáltam az ostoba kérdést és a bonyodalom-okozást.

Megbocsátott, látta, hogy rendes ember az író úr vendége. Talán ez is afféle, gondolta magában. 

Remek beszélgetés volt, sörökkel és a pacallal. Laci rántott körmöt evett. Vidékiség, kiadók, regényhősök, munka, élő és halott írók, pénz, villamosok, megbolondulás, család – ilyenek. Magyar írónak két dolgot nem lehet megúszni a holokausztot meg Trianont. Egyikre sincs jó válasz, megoldás, semmi. Mégis.

Mindjárt zárunk Lacika csoszogott elő az öregpincér…

6. Szombat

Hajnali fél nyolckor éktelen harangozásba kezdtek az atyák a szombati mise okán. Hosszan és kitartóan, mindegyik haranggal. Most amúgy csendes a tér, se munkások, se olvasók. Mindegy. Nincs alvás, ahogy Garaczi kolléga írta régebben.

Reggelire csináltam egy újhagymás, sonkás sajtos omlettet. Igazi bravúr volt egy életlen öreg bicskával, vágódeszka nélkül egy lassú rezsón. Isteni lett. Persze a vaj sokat segített, mint mindig.

Meg vagyok elégedve az első fejezettel, de még jó nagy dzsungelen kell átírnom magam. Szegény Franciska…

Ebéd után (paradicsomos bab konzerv, újhagymával, tükörtojás, bagett) szieszta. Elvégre szombat van. Délután kiültem egy kerthelyiségbe kávézni. Kiöltözött lányok csacsognak fura színű italok mellett. Végre igazi jó idő. Egyszer csak rám köszön Bach Máté, a fotós. Ő készítette a Tündérvárosra a portrémat annó. Azt mondja: mikor meglátott, hirtelen azt hitte, Pécsett van. Nemrég jött meg a párizsi könyvhétről. Még rajta volt a charm, el van bűvölve a fény városától. Nagyon jót beszélgettünk, egy flancos Unicum mellett. Csinált rólam egy csomó képet, szivarozás közben, remélem nem felejti el átküldeni.

Hazafelé a dóm előtt egy rezesbanda próbált. Először azt hittem, térzene vagy kalapozás lesz, de aztán rájöttem, hogy esküvő van a templomban. Hamarosan kijött az ifjú pár egy fiatal pap kíséretében a kapun. A Bella Ciao-t játszották nagyon jól. Csillogtak a rezek a napsütésben! Mindenki táncolt, nem csak a násznép, a menyegzős ruhákban, hanem a gyerekek meg a bámészkodók is a téren. Polgári idill, kisvárosi varázslat.

Itthon belenéztem az online olasz leckémbe. Az első példamondat ez volt: Che cosa scrivi? Scrivo un libro!

7. Vasárnap

Fantasztikus verőfény, tavasz, harangzúgás. Anyák napja. Átmentem a nagymisére. Nagy asszisztencia, pompás füstölés, pontos liturgia, okos pap, rengeteg ember. A mise végén egy Ukrajnából menekült család 12 éves kislánya orgonált Bachot anyák napja tiszteletére. Nem ám akárhogy. Fantasztikusan! Bőgtek is a nagymamák és az anyukák.

Mise után, a szép katolikus hagyomány szerint megittam egy sört a szokott helyen, majd meghallgattam Bősze Ádám kellemes agymenését a Bartókon a zeneszerzők és az utazás tárgykörben.

Ebéd után szieszta helyett jól ment a munka. Aztán egy nagy séta a belvárosban. 

Sajnos megérkezett a templom elé a Retrorádió és B. Gábor karavánja vagy stúdiója vagy mije, bazi nagy hangfalakkal. Attól tartok rémes ébresztő lesz reggel 6-kor. Rettenetesen rühellem ezt az öntelt tahót. Az ostobaság, a műveletlenség, a suttyóság szimbóluma. Elviselhetetlen ahogy saját rossz poénjain ordenáré módon röhög reggelente a kereskedelmi vagy milyen rádióban. És mindenütt szól. A benzinkúton, a kisboltban, vacak büfékben, taxiban. A klassz helyi rádiókat felszámolták, azok helyett van a Dankó.?! A sok tehetséges, érdekes kis rádió ügyes, naprakész újságírókkal, riporterekkel pedig nem kapnak frekvenciát, csak ez az agresszív sötétség és üresség szócsöve…

Visszasírom a szelíd harangokat.

Most megnézem a snooker világbajnokság döntőjét. Ronnie O'Sullivan és Judd Trump. Nagyon kíváncsi vagyok, melyik diadalmaskodik. Én Ronnie-ra fogadnék. Ez lesz a hetedik világbajnoki címe!

8. Hétfő

Az ébresztő nem maradt el, de jól zár az ablak, csak valami pokoli mormogás hallatszik a szobában. A nyíregyháziakat sem érdekli nagyon. Csak néhány szájtáti lézeng a szebb napokat látott téren. 

Tegnap még nem fejeződött be a snooker vb. Ma este lesz a döntő játszma vége. Nagyjából bizonyos, hogy Ronnie nyeri. 12:5 re vezet Trump ellen. A Retro rádió még mindig nyomja. Fél 10 van. Képtelenség dolgozni! Bíztam benne, hogy kilenckor abbahagyják.

Hétfő van, feléledt a hivatal meg a választóim. Egyfolytában csörög a telefon. Néhány ügyet kénytelen vagyok elintézni, nem tudom kikapcsolni.

Úgy volt, hogy Csabai Lacival kimegyünk a Sóstóra. Hívott is délután, de a telefonálás közben akkorát dörrent az ég, hogy azt hittem rám szakad a könyvtár. Azóta esik és szötyörög. Abba maradtunk szerdán kimegyünk. A net szerint akkor nem fog esni. Pedig jó lett volna, ma nem megy az írás. 

Van itt a belváros szélén egy pláza. Két részből áll és egy üveg folyosó köti össze a két egyforma épületet az első és második emeleten. Van egy harmadik is, de az le van zárva. Valahogy ez az egész nagyon nem sikerült. Jó drága volt, az látszik. De kihasználatlan és randa. Túl nagy vagy nem is tudom, alig lézengenek benne. Csak a Spar van tele, de az meg nagyon szűkös és látszik, hogy nincs elég személyzet. A lángosos-lapcsánkás bódénál sorban állnak egy pár méterrel arrébb. Mondjuk, itt nem az történt, mint Pécsett, hogy nem maradt üzlet a belvárosba, mert mind beköltözött a plázába. Itt rengeteg bolt meg üzlet van a megszokott helyen. Be lehet menni az utcáról. Valahogy az autók is okosabban vannak korlátozva itt. Persze, ez a város jóval tágasabb, mint Pécs.

Még egy megfigyelésem volt. Itt majdnem mindenki lehetőleg világos sportcipőben jár. A lányok, a fiúk, az öregek, mindenki. Elvétve látni egy bőrcipőt vagy egy magas sarkút. Persze a sík miatt itt többen is bicikliznek, vagy e-rollereznek, az meg milyen már magassarkúban?

Kiraktak egy hosszú táblát a könyvtár elé. Az ügyészség meg jogállam történetéről. Luxemburgi Zsigmondtól Polt Péterig. Itt a vége mára.

9. Kedd

A délelőtt fantasztikusan sikerült. Írtam egy nulladik fejezetet, így most a könyv eleje készen van. Összeállt a regény kezdete és az első mondat is jó. Amiatt nem fogják a sarokba vágni Franciskát.

Ünnepélyesen ettem egy menüt egy görög étteremben. Remek palócleves és feledhető gyros. Szép lányok bénáztak a pultban.

Megbeszéltük vendéglátómmal, Szolnok Katalinnal, hogy délután kávézunk egyet. Jót beszélgetünk a városainkról, írókról, még Swedenborg és a köszvény is szóba került. Itt is van, a főtér közelében, egy csak kívülről felújított, belül romos ház…

Holnap muszáj lesz kimennem a Sóstóra mert megátkoz a Genius Lóci, ha nem látom a hely büszkeségét. Most már kíváncsi vagyok. A parkban áll a hajdani villamos. Az igazi, ami itt közlekedett Nyíregyházán. Kifelé, Sóstóra.  Nem olyan, mint a pécsi, ami egy 60-as évekbeli pesti kocsi, ráadásul sárga. Ezt ugyan akkor számolták fel a komcsik, mint a Pécsit. Ez valami osztályharcos becsípődés lehetett az elvtársaknál. A villamos mint polgári csökevény. A dolgozók gyalog járnak! 

Micsoda turisztikai attrakció lehetne most, mindkét városban. 

Fél ötkor a meghirdetett előadás a Zsolnayak és Pécs címmel. Nagyjából 30 érdeklődő Az igazgatónő kedves szavakkal mutatott be a közönségnek és végig ott maradt. Nagyon meg voltam tisztelve. Pont egy órát beszéltem a Zsolnayakról. Meséltem volna többet is, de rám ijesztettek, akaratlanul, hogy fél hatkor zárnak. Volt kérdezés és könyvet is vettek. Nagy taps a végén. Ez volt a második eset, hogy megtapsoltak irodalmi előadás után és csak engem.  Tényleg nagyon jó érzés. Ezt soha nem hittem el a színészeknek. Most már elhiszem. Valaki fel is vette az egész beszédet. Ígérte átküldi. Kíváncsian várom. Még sosem láttam magam kívülről előadást tartani. 

Eljött két távoli rokonom is. A nagymamám testvérének a lánya és az ő fia. Fantasztikus hasonlóság a vonásokban és gesztusokban. Végigvettük a rokonokat, unokatestvéreket, tantikákat, élőket és holtakat kivel mi, hogy van. Jelentem, majdnem mindenkiről tudtam kicsoda.

Még az is kiderült, hogy a nyíregyháziak is rühellik a kétrészes plázát. Egyszer csak ide építették, mondta a tanti, senkit nem kérdeztek kell-e nekünk. …

Sajnos hamar vége lett a rokoni találkozónak…

10. Szerda

Egész délelőtt telefonáltam. Alig fértem a szöveghez. Ráadásul kint csodás napsütés, igazi május. Úgy döntöttem elmegyek fogkrémet venni. Jó ürügynek látszott a munkakerülésre. Aztán egy menüke, majd egy kávé. Most meg elmúlt dél. Fél kettőre megyek Csabai kollégáért, megyünk Sóstóra. Könyvtáros, nem érettségiztet. Az egész város tele van matrózblúzos lányokkal, akik az aktuális feladatokat tárgyalják. Csendben szurkolok nekik. A két tanévnyi pandémiás távoktatás nem könnyítette meg a helyzetüket, de úgy látom állják a sarat.

Voltunk kint Sóstón. Körbejártuk a tavakat. Irigylésre méltó. Park és rendezvényközpont már az 1860 évektől. Laci mindent megmutatott. Hol nyaralt Krúdy, hol ivott Móricz, miért zárt be a vigadó, mi van a víztoronyban, meddig járt a villamos. A régi villákat is megnéztük, a gazdag elit lakóhelyeit, majd földúton a Rókabokrot. Az egy nyírségi település-fajta. A bokor. Nem magányos tanya, nem falu, hanem 30-40 porta a síkon. Így tudtak egymásnak segíteni…

Aztán megnéztük a hajdani szabadkőműves páholyházat, és útba esett a Lego-gyár, a takarék palota, az elitkupleráj, a prolikupleráj, a zsinagóga, a régi laktanya. mindenhez volt egy történet, esemény, regényrészlet. Csabai Laci legalább olyan szerelmes a városába, mint én az enyémbe. Íróilag bizonyosan. Bár ő csak Nyírligetként emlegeti.

Már majdnem mindent tudok Nyíregyházáról.

Fantasztikus délután volt. 

11. Csütörtök

Dolgozás.

Az ablakommal szemben van a katolikus plébánia. Már írtam. A bejárat felett van egy nagyobbacska erkély. Oda járnak az atyák cigarettázni. Négyen vannak, ha jól látom, hárman dohányoznak. Naponta 3 cigi a teraszon. Délelőtt kávéval. Néha a vendégeik is elszívnak egyet-egyet. Persze ők is belátnak a szobámba, pont az íróasztalra. Ha észrevesszük egymást integetünk. 

A hársfa az ablak előtt teljesen bezöldült. Alig lehet kilátni. A galambok megvannak.

12. Péntek

Utolsó teljes nap. Meg vagyok elégedve a kézirattal. a mennyiséggel és a minőséggel is. Most már nincs mentségem. Meg kell írnom a könyvet. Franciska megérdemli. Átolvastam utoljára, itt. Néhány kisebb javítás, jegyzetek, ötletek. 

Búcsúzásképpen ettem egy pompás menüt a főtéren. A tanulólány ugyan összekeverte az ételeket, mást hozott, de így is jó volt.

Tudnám ezt csinálni tovább is. 

Elköszöntem Katalintól, írtam egy rövid listát, hogyan lehetne fokozni a lakás komfortját.  

Van egy csomó muskátli a lépcsőházban. Elkezdtek kornyadozni, így viráglocsolásba fogtam, kanna és kancsó híján pohárral. Így is magukhoz tértek estére.

13. Szombat

Reggel haza. Már előző este összepakoltam. Jó volt itt. Nagyon kedvesen fogadtak, mindenki örült, érdeklődött, ha találkozott velem. 

Köszönöm Nyíregyháza!