A városról
Tán elég, ha azt mondjuk: a második legnagyobb magyar város.
De természetesen nem elég.
Mert történelme, a magyar kultúrára és ezen belül az irodalomra gyakorolt hatása elképesztően gazdag.
A „kálvinista Róma”, ahogy Debrecent nevezik, Budapest után a legnépesebb városunk, több mint 200 ezer lakossal, a fővárostól 230 km-re keletre fekszik a nagy magyar alföldön. A város, de a megye területén sincsenek nagyobb szintkülönbségek, amit egy hegyes-dombos vidéken élő ember rendszerint igen érdekesnek talál – ez az igazi „magyar puszta”. Debrecen fontos közlekedési csomópont, és repülőtere is van, Európa sok városából fogad járatokat.
Debrecenben a legmagasabb a napsütéses órák száma Magyarországon.
A város egyik legszebb, legvonzóbb jellegzetessége a szokatlanul széles főutca, a Piac utca, ami a vasútállomástól a Nagytemplomig, a Petőfi térről a Kossuth térig vezet. A nagytemplomtól a Kossuth utcáig terjedő szakasz a város sétálóutcája. Debrecen egyik legszebb részén, a Nagyerdőben található a város legnevezetesebb intézménye a Kossuth Lajos Tudományegyetem, mely félmillió kötetes könyvtárral rendelkezik.
Debrecen Európa-szerte híres vásárai már évszázados múltra tekintenek vissza – ennek olyan, a művészetekben is megjelenő hatása volt, mint a „Debrecenbe kéne menni, pulykakast kéne venni” kezdetű, máig népszerű népdal, vagy Fazekas Mihály mókás, ám felettébb tanulságos, hexameterekben írt meséje, a Lúdas Matyi.
A kortárs debreceni irodalmi élet is az egyik legpezsgőbb az országban. Az Alföld című folyóirat több mint hat évtizede működik, és olyan szerzők fémjelzik, mint Szabó Magda, Tar Sándor, Borbély Szilárd és Térey János.