„Megyek a Nap utcában, sárga levelek borítják a járdát, lefotózom. Egy kicsit följebb Macskavézót találok. A macskák lustán feküdnek, megengedik a simogatást, rá se hederítenek az emberekre.”

„Az első mindig a szobrok, és nem unom meg, hogy a szobrok mindenhol ugyanazok, mert mindegyik más. Nem a ruhájuk vagy a kardjuk, hanem a kalandjaik.”

„1976 óta írok naplót, több kevesebb rendszerességgel. Eleinte naptárfüzetbe írtam hívószavakat. Tizenkilenc éves koromtól vonalas füzetbe. Nem minden nap, hanem időnként.”

Bolemant László költő,- a pécsi Zsolnay Negyedben található rezidencián eltöltött idő alatt sokat kirándult Pécsett és környékén. Sétáit, kulturális élményeit egy sajátos irodalmi fotónaplóba dokumentálta.

„Egy idegen városban, mindenféle kötődés nélkül belecsöppenni az ottani életbe, ritmusba, közegbe, s közben leginkább önmagammal szembesülni, és mindent leginkább önmagammal megbeszélni, no, talán ez a legnehezebb feladat.”

„Mindenekelőtt arra biztatnék mindenkit, aki e sorokat olvassa, bátran keresse fel a Nyírséget és Nyíregyházát. Kalandozzon el nyugodtan a környéken, ne elégedjen meg csak a megyeszékhely megismerésével!”

„utolsó napom ez veled itt, Vérbükk,
elhagylak, ahogy a többiek. hűtlennek,
csalóknak, esküdözőknek, kevés idejük
van, megértheted”

„Mint megtudtam, én vagyok az első rezidens író Kapolcs ezeréves történetében. Azt hiszem, még sosem voltam első semmiben. Az első fecske. Csinálok is valami nyarat.”