"Heteket el tudnék itt tölteni, ilyen körülmények között, ez maga a Paradicsom mondom magamban, jólakottan" - Petőcz András minimalista környezetbe érkezett írni az új könyvét. Csodásan érezte magát.

Patak Márta egyre közelebb kerül a hely közösségéhez. Negyedik naplójában is hangulatos leírásokat olvashatunk a szerző vajszlói mindennapjairól és dilemmáiról.

"Nagyon igaz, mindig is tudtam, nem szabad semmit erőltetni. Nem vezet jóra. Mennyivel könnyebb úgy írni, hogy nem akarom mindenáron a vajszlói szálat. Itt vagyok, keresem azt a régit, de hiába dokumentálom agyon magamat, akkor is csak azt tudom megírni, amit a saját bőrömön megtapasztaltam."

Nagyon nagy kincs ez itt, a múlt ereklyéi sorakoznak mindenütt, a háborús emlékektől a kisvasút történetéig, a fényképekig. Kálmán szomszédnak el-elered a könnye, amikor a kitelepítésekről beszél, hiszen itt is ugyanúgy zajlott a történet. Aki svábnak vallotta magát, az mehetett vissza oda, ahonnan az ősei származtak.

Stefan Çapaliku pécsi tartózkodása alatt írt naplója az író anyanyelvén, albánul.

Megrögzött enbéegyfanként Nyíregyházáról sokáig elsőként a Szpari jutott az eszembe. Az a futballcsapat, amely most éppenséggel a másodosztályban nyomja, az élvonalban azonban rendszeresen a Honvéd mumusa szokott lenni. Láttam is a nyíregyieket győzni a Bozsik-stadionban.